• A kulturális igényeimet nem tudom kielégíteni csak virtuálisan - a politika megfosztott a "cirkusztól".
• Hónapokon keresztül készültem néhány napnyi kikapcsolódásra, de leállt a közlekedés és ki-bejárási tilalmat vezettek be - a politika megfosztott a SZABADSÁGomtól.
• Nekem ugyan megvan a (fél)munkám, de sokan egyik napról a másikra munka nélkül találták magukat - a politika megfoszt bennünket a kenyértől.
• A főnököm meghúzta a nadrágszíjunkat, rajtunk spórol: lekapcsolta a fűtést (16-19 fok van minden helyiségben, amit használunk), napi három órányi melegvízhasználat van engedélyezve, azt eszünk, amit veszünk (a szerződésünk szerint - normál esetben - napi kétszeri étkezés biztosított), de még ezt is célszerűbb elfogadni, mert nekünk legalább megmaradt az állásunk - az alkalmazottak feletti hatalmi rendszer megfoszt a komfortérzetünktől.

Úgy érzem, nincs kompromisszum. Vagy azt csináljuk, amit előírnak és leszabályoznak vagy pórul járunk.

És hogy egyébként hogyan élem meg a jelenlegi helyzetet? A "megfosztogatástól" függetlenül hogy érint ez az egész? Köszönhetően a kifinomult empatikus készségemnek az előző két bejegyzés és a fenti néhány sor után leszegett fejjel, kicsit szégyenkezve merem csak kimondani: kösz, jól vagyok!

Túl tíz évnyi hajszán, megfeszített munkatempón, most kifejezetten boldoggá tesz, hogy jut idő az eddig halogatott dolgaimra és egyáltalán nem várom az újranyitást.

Eleinte szinte óránként néztem a híreket, a statisztikai adatokat... aztán szép lassan leépítettem. Elfogadtam a változást, mert ez a legjobb, amit tehetek, hiszen változtatni nem tudok rajta.

Néhány napi rutin megmaradt, van, ami karanténba került (ha-ha-ha) és újak épültek be helyettük.

Most van időm tanulni, olvasni, alkotni - és ez jó! Boldoggá tesz, kielégíti a szellemi igényeimet.

Végeztem egy több hetes önismereti-önmegvalósító tanfolyammal és kezdem azokat, amikre már egy éve befizettem, csak nem volt időm belevágni. Megcsináltam a honlapomat, a facebook oldalamat, amik mindig csúsztak időhiány miatt. Barátkozom a meditációval, újra előveszem a jógát és a tornát - ezeket is elsumákoltam az utóbbi fél évben.

Vásárolni hetente-tíznaponta megyek, de úgy gondolom, ha tudatosan vásárolunk, nem is igényel több alkalmat, időt spórolunk és remélhetőleg a pazarlás is alábbhagy. Élvezem, hogy nincs tülekedés, nincs sorbanállás és szerintem senki sem annyira stresszes, mint azelőtt. Az ugyan furi, hogy az emberek azt sem tudják, hogy kerülgessék egymást a járdán, még mindig nem szoktam meg, ha valakit maszkban látok és a boltban leragasztott távolságot jelző csíkokra is rá tudok csodálkozni minden alkalommal. Az egészségügyi ellátást évek óta nem veszem igénybe, nincs rá szükségem. Bízom benne, hogy ez a korlátozás visszavezeti az embereket a régi praktikákhoz és nem rohangálnak egy gyenge szélgörccsel orvoshoz. Az sem ráz meg különösebben, hogy nem tudok elmenni nyaralni, mert bezártak a hotelek, vendéglátó egységek - eddig sem vittük túlzásba az ilyesmit. A betervezett hazamenetelt és az elmaradt öleléseket pedig pótoljuk, ha lecsengett minden.

Szóval igen, szégyellem, de jól vagyok. Jól érzem magam a bőrömben. Évek óta először átalszom az éjszakákat. És most, hogy ezt leírtam... már nem is szégyellem magam.

Azt hiszem, semmi nem lesz már olyan, mint ahogy az az év eleji tervekben szerepelt. Van, amire azt mondom, nem is baj. Sőt! Bízom benne, hogy a bezártság és tilalom, kicsit átformálja a társadalom gondolkodásmódját. Nézzünk magunkba, tegyük a kezünket a szívünkre és válaszoljunk őszintén magunknak: boldog voltam eddig, mindent jól csináltam, úgy éltem az életem, ahogy gyerekként elterveztem - vagy csak másoknak akartam megfelelni, a pénzért és az elismerésért hajtottam?

Jó lenne, ha kicsit visszahoznánk a múltat és élnénk is azt: amikor még számított a fizikai együttlét, a kétkezi munka, az otthoni közös tevékenykedés, az offline beszélgetés.

El kell döntenünk, hogy kiszolgáltatott áldozatai vagy haszonélvezői akarunk-e lenni a folyamatnak? Én az utóbbi mellett tettem le a voksom, lehetőséget látok a krízisben, kihasználom, élek vele és élvezem.