Kosár
0
£0,00
Vackor
2022.04.04
Nem, most nem a boglyos, lompos, loncsos, bozontos, piszén pisze kölyökmackó vigasságos napjairól írok.
Hogy mégis miről? Légy türelmes! - egy perc és kiderül.
Soha, gyerekkoromban sem voltam az a tévé előtt bambuló "fajta", de be kell valljam, a szünidei matinéért egyszerűen rajongtam - vetítettek benne meséket, ismeretterjesztő- és ifjúsági filmeket. Egyszerre tanított, támaszt nyújtott, szórakoztatott, elgondolkodtatott, megnevettetett.
A mese a legnagyobb utazás, aminek bárki részese lehet
Színhelyei életünk állomásai, a próbatételek olyan feladatok, melyekkel valós utunk során is találkozunk, szereplői személyiségünk egy-egy része - legyen az jó vagy rossz, negatív-pozitív... Kulcsfontosságú útmutató problémáink megoldásához, segít önmagunk feltérképezésében. Tükrözi lelkivilágunkat, kérdésekre ad választ, megtanít kifejezni az érzéseinket, szembesít félelmeinkkel, lelkünkben felmerülő konfliktusainkkal.
Felkészít a felnőttségre és a döntéshozatalra. Reményt ad, ha kihasználjuk képességeinket, adottságainkat, nem hátrálunk meg a megpróbáltatások elől, akkor legyőzhetjük az akadályokat. Rámutat arra, hogy a nehézség nem egy tartósan rossz állapot, csupán egy megoldandó feladat, éppen ezért nem szabad feladni, meghátrálni, érdemes kitartóan küzdeni és hinni a győzelemben.
Gyerekként nem gondolkodunk azon, melyik történet miért tetszik, vagy a főszereplő miért kedves számunkra, ám, ha egy kis önismeretre akarunk szert tenni, érdemes kicsit elmélyedni a témában.
Tádááám!!!
És
most lehull a lepel! Felfedem egy titkomat!
Elárulom, nekem mi volt a kedvenc mesém, ki volt az én kicsi szívem legkedvesebb mesefigurája... - így lehet, egy cseppet másképp látod majd e sorok íróját is, hiszen - mint ahogy azt fentebb taglaltam - a szereplők személyiségünk részei.
Ugye, már dúdolod az ismerősen csengő sorokat?
Vidám lelkem senki se érti,
Se gyerek, se nő, és se férfi!
Senki-senki itt a világon!
Mi is az én titkos nagy álmom...
Nézzük csak Süsü-jellemrajzát!
A
történet, egy olyan "félelmetes" sárkányról szól, akinek kedvenc csemegéje a vadkörte,
szereti a virágokat és a
lepkepillangókat, önzetlen, segítőkész, naiv, őszinte, hisz az emberek
jóindulatában, a barátságban... Ugyanakkor magányos: kitagadják, kigúnyolják,
félreértik, félnek tőle, menekülnek előle - mert MÁS. De, mint ahogy általában
a mesékben lenni szokott, itt is jóra fordul minden: jön valaki Süsü életébe,
aki hisz benne, nem fél tőle, nem a felszínt nézi, bátorítja, kiáll mellette,
esélyt ad neki - és lassan mások is elfogadják. Ami különbség a valós élet és a
teleVÍZIÓ között, hogy ez utóbbiban minden felgyorsulva pörög. Süsüre néhány
perc után rátalál a jó Királyfi, mi viszont olykor éveket, évtizedeket is várhatunk,
mire jön valaki, aki önmagunkért szeret.
"A lélek hőmérője: a könyv"
[Juhász Gyula]
Később, amikor már nagyobb lettem, az ifjúsági regények olvasásakor hasonló élményekhez jutottam.
Egy szorongó kiskamasz volt az én hősöm, aki a nagy debreceni kollégium falai közt elveszettnek érezte magát. Nyilas Misi gyerekként szembesül a felnőttek világával, olykor kegyetlen hazugságokkal. Csakúgy, mint Süsüt, őt is megbántják, félreértik, senkihez sem tud fordulni. Nem találja helyét egy ilyen képmutató világban, hiszen hiányzik innen az emberség és a tisztesség. A Légy jó mindhalálig egy kisgyereken keresztül megmutatja, mi az az erkölcsi tisztaság, ami mellett minden áron ki kell tartani, mert a becsület és a tisztelet számít csak igazán. Az igazság mindig legyőzi a hazugságot, csak tartsunk ki és legyünk jók.
Nem egyszerű feldolgozni a felismeréseket, sőt, megrázó és felkavaró, de sokmindenre rávilágít és akkor rá tudunk lépni arra az útra, ami változást hoz. Esetemben megtanított arra, hogy szerethető vagyok akkor is, ha önmagam maradok.
"Mondd meg, mit olvasol, s megmondom: mi vagy, megmondom: mi az akaratod, célod, vágyad, álmod."
[Juhász Gyula]